2012. március 17., szombat

..AZ igazság már elveszett rég, nem érdekelnek a hazug mesék, azt teszem amit csak akarok , amíg élek ilyen is maradok!!!

Van ez a faszkodós dolog, mint a szabályok , valamint azok hivatalos mérvadói a törvények.
Csomó esetben megdőlnek, és anélkül, hogy rosszat szeretnénk tenni, átmegyünk rajta..
Persze nem kell egyből rosszra gondolni, nem arra utalok most, hogy hú de megszegem a törvényeket, mert valószínűleg a legnagyobb áthágásom a BKV ellen született, ill 2 hónapig a Dkv ellen, bár azok gecik voltak , mert addig  nem szállhattam fel a kurva buszra míg nem mutattam fel a jegyet..Meggondolta az ember kétszer is, mert óránként járt a busz,,ha -ha de tényleg.
Na ezek azok a dolgok, amik az ember egyetlen egy szem életét korlátok közé akarja szorítani, és ami arra kényszerít, hogy olyat tegyünk amit nem is akarunk.. Pedig az élet múlandó, és egyedi és megismételhetetlen..
S mint ilyen, át kell gondolni kétszer is az embernek minden egyes hülye lépését..
Na itt lettek elbaszva dolgok.
Pl...
Például az emberek iránt, vagy azon emberek iránt akik nem azok amiknek látszanak, vagy azok a buta kötelező dolgok, amelyek csak fájdalmat okoznak.
Szabály szerint ennek meg sem kellett volna történnie, és azt hiszem nekem itt sem kellene lennem.
Rossz helyen, rossz időben, és számomra másik világban élő emberek mellett mentek el, ill fecsérlődtek el az életemből órák, napok, és évek. Ja és kurvára mellément.
Erre megtörténik az, ami eddig még szinte soha..megvilágosodtam, és ráláttam arra, hogy tévedés volt. Iszonyatosan, szívet szaggatóan, és kibaszottul fájt a felismerés. Ritka esetek egyike azonban, hogy a lelki zuhanás, amely most tényleg egy feneketlen kútba taszított volna valaki képes volt arra, hogy ne hagyja, hogy megtörténjen.
Úgy rohant be az életembe, hogy észre se vettem, és mégis teljesen olyan a hatás mintha ezer éve ismerném.



.."Beolvadtál, nem ez voltál ,csak egy üres élet ,elveszett értékek ,szürke utakon jársz ,nem ez voltál..."

Vannak olyan átalakulások, és változások, amelyek újra ihletet tudnak adni, például arra, hogy a szart megosszam. Meg kell, mert ki akar jönni, és nem tudom van e értelme, egyszer talán kiderül.
Az örök szakítás a rockkal, tegnap kiderült, már nem csak szóban történt meg.
Azt hittem kurvára egyben vagyunk, én és a műfaj, és, hogy rohadtul fog fájni, és hiányozni, de a tegnapi napon rájöttem, nekem ezek között már semmi keresnivalóm sincsen.
Elvittem a drága rock and rollereimet ebbe az undorító műanyag világba, megjegyzem nem én akartam, de hamarabb szembesültek a közeggel, mint hittem volna.
Tehát van az a fogalom, hogy rockzenész. Valószínűleg vizuálisan megjelenik egy kép, a hosszú hajú majom, aki látszólag önmagát adja, és hirdeti az igét..A baj csak annyi vele, hogy hiteltelen, és hazug, ráadásul anyagias..De piszkosul...Nem azért vesz ő gitárt a kezébe baszki, hogy ne vágjanak hozzá pár százezres gázsit. Ugyanez a szitu abban az esetben is, ha a kutya nem kíváncsi rá, vagy maximum nem annyira, és még akkor is, ha olyan dalokkal oltogatja a közönségét, amelyet csupán feldolgozott, és saját szájíze szerint formált át "rockra"...
Én szerettem a rockereket, köztük nőttem fel, de tegnap a gyomrom is kifordult tőlük..
Szar helyzet, mert nem találom saját magam ki is vagyok valójában, mert szinte mióta az eszemet tudom rockernek hittem magam, de most már sértőnek érezném a jelzőt..
Vannak ezek a drága punk zenészek..Amióta csak találkoztam velük, egyre inkább érzem rajtuk azt a fajta akarást, amit én szoktam véghezvinni...Tehát nem állnak fel a színpadra, és utána hisztiznek valamiért ami nincsen, még akkor sem, ha tegnap rá kellett jönnöm, hogy ezek önmagukban nagyobb őrületet keltettek a színpadon, mint a nagy rockzenekar, akik hiába verik más faszával a csalánt, sokért teszik, és kibaszott hiteltelenül.Tök nagy rock and roll lehet az életük, még mindig ott zúztunk, amikor már hazaszáguldottak a helyszínről a gázsival.
Tudom már miért szerettem meg jobban ezt a zenekart, mint a hitvány rockzenészeket, kibaszott őszinték, még akkor is amikor szar van a palacsintában túró helyett. Egyet még tehetek azokért a rockerekért, akik velem együtt szívből szerették ezt az egészet, és keresik az igazat, és a megfoghatatlant..Meg fogom mutatni mindenkinek mire vagyunk képesek, és azt, hogy az igaz dalokat mi képviseljük, és azt a lelki megnyugvást, amit egy koncerttől vár az ember, csak ez a zene tudja kielégíteni maximálisan.
A lehetőség adott,  éppen csak egy kis munka az, hogy mindenkihez el tudjon jutni, aki velem együtt elindul a változás útján, és szerintem sokan leszünk így..
A sok ostoba , akik legyintenek a szóra , hogy punk, és soha a büdös életben nem néztek még a dolgok háta mögé, még akkor is néha fellibbentem a függönyt a rockzene hazugságairól, és a sztárságról, ami mögött lófasz sincs.
Sosem kaptam még annyi erőt zenétől, mint amit a zenekarom olt belém egy egy koncerten, és még sosem mutatták meg nekem ennyire világosan azt, hogy mi az igazi rock and roll.
Anélkül ítélnek el valamit, hogy fogalmuk sincsen róla, aztán ha ez a sok műanyag buzerátor egy egy fesztiválon csak legyint majd arra, hogy "csak egy punk zenekar" játszik , akkor lesznek lezenélve a földre, a mi lelkünk eljár a pokolba egy egy koncerten, ők pedig zsebre tehetik a nem létező zenei tudásukat, és vagy eredetit tanulnak majd írni egyszer, vagy rájönnek, hogy jobb lesz ha többet nem mutatkoznak emberek előtt.
Még akkor sem, ha már egy ideje tényleg többször minősítenek punknak. Először csak nevettem rajta, de most már nem érdekel, csak az, hogy ez a fajta zenei érzés soha ne szűnjön meg létezni, és tényleg eljusson azokhoz, akik hasonlóan ugyanolyan sok jót fognak kapni tőle mint én.
Nagyon komoly lépéseket fogok tenni azért, hogy másnak is felnyíljon a szeme és szembesüljön a valósággal, amit amúgy szerintem mindannyian egyformán megélünk, csak keressük azt a kiskaput , amin ki tud jönni a sok szar, és jobban lesz a lelkivilágunk.
Az enyémet kivéve, mert azt hiszem elgázosodóban van a helyzet, csapkodnak az érzések elég durván, ilyen villámcsapásszerűen..pff
Az még oké, hogy ez a zene el tud vinni, olyan szintű szintekre, amelyre valóban csak ők képesek, na de basszus...
Nem voltam felkészülve a következő ökölcsapásra, amit nem arcba kaptam, hanem szív környékére...
Kezdem ettől kicsit feszélyezve érezni magam, mert nem várt viharokat okoz, és kezd néha fájni..
Most épp erre keresek valami megoldást, és szerintem belevadulok a tennivalókba hátha egyszer csak kiesik a fejemből..Az már más kérdés, hogy már egy csomószor megpróbáltam..
Ki kell üvölteni ezeket a szarokat és utána talán minden jobb lesz...
Ma kötelezőből valóban UTOLJÁRA  még beszállok egy rövid munkába a rockerek közé, becsukott szemmel, és köpködve magamban, és holnaptól soha többet nem is beszélek róla....