Minden bejegyzés, egy kiénekelt gondolat szokott lenni, de ma nem találtam meg azt a dalszöveget, amelyik a legtalálóbban tudná kifejezni azt a sok értelmetlenséget ami kavarog a fejemben.
Egyszer valószínűleg értelmet nyer, de ma úgy találtam ismét összefogok a billentyűzettel, amelyik betűket írva zongorázza el, mi a probléma, s talán a megoldás a leírással együtt megszületik.
Néha olyan ez a blogírás, mint amikor elmegy az ember a lélekdokihoz -már aki szokott- aztán jól kipanaszkodja magát. Ha szerencséje van akkor kap egy-két jó tanácsot, ami segíteni fogja, de néha a gyógyír abban rejlik, ha elmondja, én meg akkor leszek jobban azt hiszem, ha leírom. Fizikailag meg tudsz hallgatni egy embert, de egy blog mindent elbír..Mégse jó ötlet...
Ezen a csodás téli tavaszi napon elég gyatra fejjel keltem fel..Rosszat álmodtam, ami csak azért volt rossz , mert túl jó volt.
Aztán amikor felkeltem ráébredtem, hogy hülyeség, valószínűsíthető, hogy az időjárás játszik az érzékekkel.
Tehát úgy jártam, mint az a szerencsétlen hideg évszak, amelyik még most is itt szenved, holott húzhatna a francba. Ettől még szolidárisan élek vele, mert szenvedek vele egy kicsit még, aztán ha végleg legyőzi a tavasz akkor néhány hónap erejéig eltűnik az életünkből. Hát ez van, azt hiszem csöbörből vödörbe.
Már el se hiszem azt, hogy nem az a dolgok rendje, hogy örökké olyan emberekkel veszem körbe magam, akiket képtelen vagyok kiismerni, és rájönni arra, hogy újra rossz lóra tettem.
Körülbelül az történt, hogy néhányan megálltunk egy kibaszott nagy szakadék előtt, és gondoltunk egy ideig ugorjunk vagy mégse. Aztán jöttek még páran, míg végül megfogtuk egymás kezét, és leugrottunk. Kisebb lett volna a koppanás a zuhanás után, ha nem lett volna egy két olyan ember, aki ugrás közben elrántotta a kezét, de sajnos a szakadék tetején még bátran állította, nem fog elrettenni. De leérve a szakadék minden megváltozott, kiderült, nem is kellett volna ilyen hülyeséget csinálni, de legalább akadt pár olyan ember, aki még a zuhanás után is ott maradt, sőt olyan is akadt, akivel a világ tetejéről is bátran le lehetne ugrani.
Viszont ha már így alakult, akkor bárhonnan le lehet ugrani, nincs olyan mély szakadék, és nincs olyan nagy fal, amely áttörhetetlen lenne.
Alapvető pozitív gondolkodásom 360 fokos fordulatot vesz szép lassan, a végén már olyan bizalmatlanná válok, amely nem hogy előre nem visz, csak rosszat hozhat.
A szenvedély , az a fajta amelyik a pokol hatalmas tüzét is képes meghazudtolni, ismét fellobbant. Van akinek a szíve nem csak úgy képes dobbanni hogy csak szimplán zakatol, és elég néha megolajozni. Az enyémhez sokszor alá kell gyújtani ahhoz, hogy normálisan tudjon működni.
Erre elkap, és olyan erővel lobbant be, hogy tisztára megkergülök tőle.
Történt ugyanis, hogy mielőtt odaálltam a szakadék elé, egy hatalmas batyuval megindultam egy új , és kicsit ismeretlen világ felé.
Lassan baktattam az úton, még hallottam, hogy az előző területről kiabálnak utánam, de igyekeztem nem meghallani, és csak előre sétálni.
Aztán amikor az új helyre megérkeztem, simán elmondható, hogy megülte a szívem és a lelkem. De most egy olyan zenétől kaptam lángra, amely emberfeletti erőt adott, az már egy más kérdés, hogy oldalról meg is ütött.
Csomó idő eltelt azóta, amikor utoljára jártam így. Megülte az egész elmémet, és csak erőszakkal lehetett lehalkítani. Azóta is óvatosan próbáltam átadni magam annak az érzésnek, hogy újra szívvel tudjak dolgozni azon amit igazából nagyon szerettem, de rossz emberekért tettem rossz időben.
Kicsit félve bár, de átléptem a saját határaimat, és ettől a hatalmas erőtől vezérelve most megállíthatatlannak érzem magam.
Egy új nap jött el , új lehetőségekkel, és valószínűsíthetően végre nem a levegőbe csináljuk a dolgokat.
Még sok mindenen múlik, hogy ez a hatalmas tűz meddig lesz képes dobogni, és az se mellékes, hogy mennyire fog ez fájni, pláne azért, mert már megint baszgat az a szemét kis ördög..
10 év alatt harmadszor esik meg ugyanaz az faszság, és lehet valami felsőbb erő szórakozik velem, de arról nem volt szó, hogy kétszer egymás után.
Szép lassan tele lesz vele a fejem, pedig nem ezt akartam, sőt ezt egyáltalán nem akartam.
Rohadtul útálom magam emiatt, és azt is, hogy képtelen vagyok irányítás alatt tartani az érzést, mert elég ránéznem, és soha többet nem tudok letagadni semmit. Rossz társasjátékot játszok az élettel, most ő vezet, ráadásul most húzatja velem a bónusz kártyát, és ha nincs velem a szerencsém, akkor a kártyán az lesz lépj vissza x számú mezőnyt.
Nem baj addig hagyom magam elvarázsolni, mert sok mindent úgysem tudok tenni ellene..Utána pedig én dobok, és amíg nem estem ki, addig nagy baj nem lehet.
:) :) :)
2012. február 29., szerda
2012. február 20., hétfő
..." A föld meg csak forog tovább, az élet csak pörög tovább, én a dalomat játszom egy életen át.."
Rájöttem egy csomó dologra:) Például a napokban arra, hogy első blogbejegyzésem egy igazi nyivákolás volt, és ha valaki nem lepődött meg rajta az már kész csoda.. Mint a hülye vénasszonyok, akik századszor mesélik el ugyanaz a sztorit..Pedig kár a múlton rágódni.
Most pedig mesélni fogok. Az én mesém, amely valóban igazi, és megélt, ettől még kérdőjellel ér véget. Nem tudom azt írni, hogy egyszer volt, hol nem volt, mert nem egyszer hanem nemrégiben történt..Aha fejben játszódott le. Megváltozott, átalakult, már azt sem tudom ki vagyok..Itt a vége , fuss el véle?? Francokat.
Se hétfejű sárkány, sem csodatevő szegény legény, és még gyilok sincs a mesémben. Csak a valóság....
A szőke királyfi, meg már rég ellovagolt, a hülye lován, és még mindig küzd, bár nem mesebeli rémekkel, hanem szerintem saját magával, kár, hogy nincs olyan hosszú az ő meséje, hogy valaha megnyerje a saját csatáját..Csórikám.
Néha alkoholmámortól fűtve azon gondolkodom, nem élek e véletlenül több dimenzióban is, századszor is megélve a sok szart, és tré dolgot, amik csak megkeserítik az amúgy sem stabil lelkivilágomat.
Miután kiderült, és világossá vált számomra, hogy lázadó énem a vad zenére szomjazó szívemet nem csak a rock tudja kielégíteni, nyakamba sújtott a drága "csodatevő" egy igazi papagáj embert. Nem csak több színben pompázott, de értelmetlen mondatokat ismételgetett, amiről komolyan nem is értette, hogy miről beszél. Nyíltan kaptam meg milyen hülye vagyok, hogy nem értek dolgokat. Aztán egy idő után szöget ütött fejemben az a gondolat, hogy " ez a műsor már egy kicsit régi, unlak, unlak baby,," Okozott egy két álmatlan éjszakát de nem érdekes, meglepően hamar tettem túl magam rajta..
Belecsöppentem az új világomba, ahol most már tiszta szívvel kiélhetem lázadásom egészét.
Akárhogy is nézzük tavaszodik Bár a természet még nem öltözött fel erre, ezen nemes ünnepre, de egész lényem érzi, hogy hamarosan vége a rohadt didergésnek, és örömtelibb napok köszöntenek ránk. Csak a tél még lázadó énjét élve, rúg egyet-kettőt belénk.
Remélni szépet és jót, akár az álmodozáson felül is, elég gyakran megesik velem. De ez most más. Új zenék kerültek a kedves memóriakártyámra, és a gitár sírása átalakult, igazi pörgős, és jókedvű dalok töltötték meg, amelyekre öröm a tánc, és a szar mindennapok.
Más ütemekre dobban meg a szívem, és ad ihletet nem csak az íráshoz, -amely azért mindenféle körülmények között annyira kell, mint a víz és a levegő- hanem a teendők tekintetében is.
Ilyen az amikor egy lélek átöltözik. Ledobja régi önmagát, és nem csak látszólag ölt új formát, hanem teljesen kézzel foghatóan. Csak itt a régi gönc, nem a szennyesbe kerül, hanem a képzeletbeli kukába, ami olyan mintha egy összetört űrhajó roncsának egy darabja céltalanul kering az űrben, és talán a büdös életben nem jut el sehova..
Emberek, és dalok, képek és egyéb rossz és kellemetlen emlékkel egy egész bőröndnyi ilyen szar került bele, ne szennyezze tovább bensőm egyetlen részét se. Bűzlött már akkor is mikor megtörtént, csak fújtuk rá a kenceficét, és színeztük, hazudtuk milyen szép és jó, közben meg rothadó kamu volt minden. Egy baszott nagy színes lufi, amin már a felfújás előtt már volt egy kicsi lyuk, csak nem akartuk észrevenni, hát most kurva nagyot durrant, és elszállt a francba. Én meg mint egy kis hülye gyerek sirattam , és néztem utána.. De ez sem tartott örökké, mint ahogy sajnos van egy pár ilyen dolog az életben. Akárhogy is pörgetem fejben a gondolatokat, az élet tényleg nagyon rövid ahhoz, hogy mérlegelni kelljen azt, mit szabad megtenni, és mi az amit nem.. Nem volna jó érzés a halál pillanatát majd ilyen buta gondolatokkal elrondítani, hogy mi lett volna ha..kezdetű mondatokkal kell majd vesződni.
Ilyen az a csaj, aki azt gondolta, erre csak akkor képes, ha így végzi, de közben láttam egyet s mást, amely meggyőzött arról, hogy nem feltétlenül a hova tartozás fogja meghatározni ezt.
Betegség ez a fajta "szekta" amelynek istenét én szabtam meg- saját magamnak-, de leesett a saját keresztjéről, és beleesett a porba. Koszosan meg már nem fest túl emberfelettinek, és a glóriájának fénye is fakulóra vette a formát.
Aztán itt ez a másik marhaság, ami az anyagiasságról szól, meg arról kinek hogy megy a sora. S amikor a legfontosabb emberi érzéseket, vacak fém de főleg papír cafatok váltják fel, amit valami barom pénznek nevezett el, és döntötte el, hogy az emberiség valami hülye gombja lenne, ami kurva komolyan irányít. Fogta és térdre kényszerítette azokat az embereket is, akikről azt hittem, hogy ugyanúgy éreznek mint én. Akiknek fontos a szabadság, a lázadás, a buli..Érdemes ennek élni, mert én jól érzem magam így, de az én "istenem" úgy gondolta megéli azt a szar ember titulust, amit dalaiban fikáz. Nem értem ezt az egészet..
Mikor pedig azt gondoltam, már nincs olyan aki úgy érez mint én, akkor megtaláltam ezt a sok kedves és tündéri punk zenészt, és rájöttem, nem én vagyok hülye, és mégsem kell orvoshoz fordulni azért, mert már kezdtem azt hinni a hiba bennem van.. Akkor ütött meg a bumm, és döbbentem rá, mégis érdemes tovább küzdeni és hajtani, a bizonyos gombból, meg csak annyi legyen, hogy sokszor tudjunk kattintani valami piás pult előtt.
Az összes tudományomat, a sok régi szar emlékkel a kukába kívántam, amikor elkezdtem játszani a gondolattal, hogy csupán a stílushoz kell fejleszteni, és tökéletes működésbe kezd.
De hogy ne csak a lélek kapjon újra levegőt, a dobogó szív is lázadásba kezdett, és akarva akaratlan össze vissza kezdett dobogni egészen váratlanul. Szívritmuszavar, vagy nem tudom mi, de ehhez sem ártana valami láthatatlan, és nem kardiológiai értelemben vett pacemaker.
Napok alatt bekattant, és valami gáz van vele, nem tudom a tavasz hatására, vagy egész egyszerűen, velem együtt változott azzá, amivé most alakulok.
Tök homályosan de fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel is, de szerencsére van elég teendő ahhoz, hogy félre tudjam rakni ezt az érzést , még akkor is amikor a sok idegszálon kijön a kisördög, és kivételesen faszságokat súg a fülembe. Hiába mondtam neki, hogy álljon le és húzzon vissza a pokolba, majd szóljon akkor, amikor a kocsmában azon filózok, hogy letoljak e egy újabb pohár rövidet. De nem hagy a marha..Vártam kicsit, hátha a jobb oldalamra száll egy kicsi angyal, és komoly vihart kavarva egymásnak esnek. De hiába. Lehet szegény a kukába került, és nem talál vissza. Pedig a rosszabbik énem , ami egyébként nem is olyan rossz, maximum örökké nemet mond a kötelező dolgokra, és amikről azt mondaná egy szentfazék, hogy ne, arra bólogat ezerrel. Nem tudom úgy érzem teljesen átvette az irányítást, és ebben a tekintetben egyelőre kevés vagyok ahhoz, hogy legyőzzem. Maximum annyit tudok tenni a kis ördöggel, hogy hessegetem, hessegetem, megpróbálok úgy tenni, mintha nem hallanám amit súg a fülembe..De bökdös a gyökér vasvillájával is folyamatosan, nehogy képes legyek arra, hogy ne figyeljek rá oda. Nincs para , mosolygok rajta én is, míg nem szakad bele a szívem, addig nem lesz gond. Én mindig igyekszem boldog lenni, elérni amit szeretnék, és segíteni azoknak akik megérdemlik, és magasra emelni azt, ami méltatlanul van alul.
Ilyen törött gondolatszilánkok vésik az agyamat, és szurkálják össze vissza, talán nem is volna szabad leírni ezeket a dolgokat, mert tök gáz, hogy elzenél itt közben egy-két dal, és éppen átfut egy kósza pillanat erejéig, hogy kielemezzem a mondanivalót, de nem tudok, mert totál blokkolva van az agyam.
A blokkolt agy, meg szívritmuszavarral, elég durva kis párosítás, csak legyen, aki bevállalja az újraélesztés részt.:) Mondhatnám tüske került az érzelmeimbe, vagy szöget ütött a fejemben a gondolat, mindkettő elég brutális munkában tompítja az érzékeket.
Nem baj, tavasz van, vagy lesz nemsokára, ráadásul egy hatalmas buli szaga terjeng a levegőben, amelyre nem is kell már sokat várni.
Átszellemülünk, és beintünk az égieknek, akik kitalálták az alvást, ugyanis péntek délutántól egészen vasárnap hajnalig megy a zúzda, és alakul át a munkahelyem punk klubbá. Aztán ha a vér alkohol szintem úgy dönt, hogy végre elnyomja a hülyeséget a fejemben, akkor talán még vasárnap sem jövök haza, hanem világgá megyek. Úgy érzem az őszinteség azon fokára jutottam el, ahol már én is csak azzal nyugtázom az általam leírtakat, hogy "juj". Vagy Istenem megint milyen hülye vagyok..Persze a fent lakó öregtől várhatom az útmutatást, meg a meg nem hallgatott imáimra kapott néma válaszok, amelyek minden bizonnyal megvoltak, csak én nem hallottam, mert túl halknak bizonyult.Bizony a " Csodatevő megint folyton lazsál" és nem érdeklik az én kis semmitmondó nyüstöléseim. Tuttira valami felhőcskére támaszkodva pöfékel, és rajtunk röhög ilyenkor..Ilyen az amikor nincs mobilkapcsolat, és csak találgatjuk, épp a saját kéréseimet hallgatja, vagy valami amerikai putriban osztogatja az észt, és a tehetségét mások segítségére pazarolja.
Pedig kiskoromban, hogy bebifláztatták velem az írásait, aztán végül szemen köp, nem fer tőle. Pedig a bibliában szereplő "szent emberekkel" tartotta a kapcsolatot, és segített nekik itt ott. Én megelégednék azzal, ha hébe hóba legalább utat mutatna, melyik irányba lesz a jobb, vagy ha már tényleg hülye kis kövekre van írva a sorsunk, akár bevezetőt tarthatna egy egy fejezetből, hogy mégis sejtsük lesz e a végén happy end, vagy a saját életem a legkeményebb thriller. Mert még ez is simán benne van a pakliban.
Azért őszintén remélem lesz még pár fasza pillanat , és talán lesz még néhány álom, amit sikerül elérni, és megélni. Ha mégsem ez van számomra megírva, akkor is azon fogok dolgozni, még ez ellen is lázadok, és bebizonyítom, hogy nem minden van úgy ahogy az öreg eltervezte, egy két helyen tutti áthúzom a számítását.
Ráadásul még ma elkezdem, és ma délután az éterben a zenei paletta velem együtt átalakul, és az őszinte, és igaz rock and roll veszi át a szerepet. Én pedig azon fogok dolgozni, hogy ezt az érzést, más is megélje, és ugyanolyan szeretettel viseltessen a műfajért, a punkért, és az abban zenélőkért, hogy minél többen legyünk.
Ugye milyen jó kis mese volt, mára itt a vége, de mielőtt elfutná véle, teljesen hangerő a lejátszókon, és:
Punk's not Dead
Most pedig mesélni fogok. Az én mesém, amely valóban igazi, és megélt, ettől még kérdőjellel ér véget. Nem tudom azt írni, hogy egyszer volt, hol nem volt, mert nem egyszer hanem nemrégiben történt..Aha fejben játszódott le. Megváltozott, átalakult, már azt sem tudom ki vagyok..Itt a vége , fuss el véle?? Francokat.
Se hétfejű sárkány, sem csodatevő szegény legény, és még gyilok sincs a mesémben. Csak a valóság....
A szőke királyfi, meg már rég ellovagolt, a hülye lován, és még mindig küzd, bár nem mesebeli rémekkel, hanem szerintem saját magával, kár, hogy nincs olyan hosszú az ő meséje, hogy valaha megnyerje a saját csatáját..Csórikám.
Néha alkoholmámortól fűtve azon gondolkodom, nem élek e véletlenül több dimenzióban is, századszor is megélve a sok szart, és tré dolgot, amik csak megkeserítik az amúgy sem stabil lelkivilágomat.
Miután kiderült, és világossá vált számomra, hogy lázadó énem a vad zenére szomjazó szívemet nem csak a rock tudja kielégíteni, nyakamba sújtott a drága "csodatevő" egy igazi papagáj embert. Nem csak több színben pompázott, de értelmetlen mondatokat ismételgetett, amiről komolyan nem is értette, hogy miről beszél. Nyíltan kaptam meg milyen hülye vagyok, hogy nem értek dolgokat. Aztán egy idő után szöget ütött fejemben az a gondolat, hogy " ez a műsor már egy kicsit régi, unlak, unlak baby,," Okozott egy két álmatlan éjszakát de nem érdekes, meglepően hamar tettem túl magam rajta..
Belecsöppentem az új világomba, ahol most már tiszta szívvel kiélhetem lázadásom egészét.
Akárhogy is nézzük tavaszodik Bár a természet még nem öltözött fel erre, ezen nemes ünnepre, de egész lényem érzi, hogy hamarosan vége a rohadt didergésnek, és örömtelibb napok köszöntenek ránk. Csak a tél még lázadó énjét élve, rúg egyet-kettőt belénk.
Remélni szépet és jót, akár az álmodozáson felül is, elég gyakran megesik velem. De ez most más. Új zenék kerültek a kedves memóriakártyámra, és a gitár sírása átalakult, igazi pörgős, és jókedvű dalok töltötték meg, amelyekre öröm a tánc, és a szar mindennapok.
Más ütemekre dobban meg a szívem, és ad ihletet nem csak az íráshoz, -amely azért mindenféle körülmények között annyira kell, mint a víz és a levegő- hanem a teendők tekintetében is.
Ilyen az amikor egy lélek átöltözik. Ledobja régi önmagát, és nem csak látszólag ölt új formát, hanem teljesen kézzel foghatóan. Csak itt a régi gönc, nem a szennyesbe kerül, hanem a képzeletbeli kukába, ami olyan mintha egy összetört űrhajó roncsának egy darabja céltalanul kering az űrben, és talán a büdös életben nem jut el sehova..
Emberek, és dalok, képek és egyéb rossz és kellemetlen emlékkel egy egész bőröndnyi ilyen szar került bele, ne szennyezze tovább bensőm egyetlen részét se. Bűzlött már akkor is mikor megtörtént, csak fújtuk rá a kenceficét, és színeztük, hazudtuk milyen szép és jó, közben meg rothadó kamu volt minden. Egy baszott nagy színes lufi, amin már a felfújás előtt már volt egy kicsi lyuk, csak nem akartuk észrevenni, hát most kurva nagyot durrant, és elszállt a francba. Én meg mint egy kis hülye gyerek sirattam , és néztem utána.. De ez sem tartott örökké, mint ahogy sajnos van egy pár ilyen dolog az életben. Akárhogy is pörgetem fejben a gondolatokat, az élet tényleg nagyon rövid ahhoz, hogy mérlegelni kelljen azt, mit szabad megtenni, és mi az amit nem.. Nem volna jó érzés a halál pillanatát majd ilyen buta gondolatokkal elrondítani, hogy mi lett volna ha..kezdetű mondatokkal kell majd vesződni.
Ilyen az a csaj, aki azt gondolta, erre csak akkor képes, ha így végzi, de közben láttam egyet s mást, amely meggyőzött arról, hogy nem feltétlenül a hova tartozás fogja meghatározni ezt.
Betegség ez a fajta "szekta" amelynek istenét én szabtam meg- saját magamnak-, de leesett a saját keresztjéről, és beleesett a porba. Koszosan meg már nem fest túl emberfelettinek, és a glóriájának fénye is fakulóra vette a formát.
Aztán itt ez a másik marhaság, ami az anyagiasságról szól, meg arról kinek hogy megy a sora. S amikor a legfontosabb emberi érzéseket, vacak fém de főleg papír cafatok váltják fel, amit valami barom pénznek nevezett el, és döntötte el, hogy az emberiség valami hülye gombja lenne, ami kurva komolyan irányít. Fogta és térdre kényszerítette azokat az embereket is, akikről azt hittem, hogy ugyanúgy éreznek mint én. Akiknek fontos a szabadság, a lázadás, a buli..Érdemes ennek élni, mert én jól érzem magam így, de az én "istenem" úgy gondolta megéli azt a szar ember titulust, amit dalaiban fikáz. Nem értem ezt az egészet..
Mikor pedig azt gondoltam, már nincs olyan aki úgy érez mint én, akkor megtaláltam ezt a sok kedves és tündéri punk zenészt, és rájöttem, nem én vagyok hülye, és mégsem kell orvoshoz fordulni azért, mert már kezdtem azt hinni a hiba bennem van.. Akkor ütött meg a bumm, és döbbentem rá, mégis érdemes tovább küzdeni és hajtani, a bizonyos gombból, meg csak annyi legyen, hogy sokszor tudjunk kattintani valami piás pult előtt.
Az összes tudományomat, a sok régi szar emlékkel a kukába kívántam, amikor elkezdtem játszani a gondolattal, hogy csupán a stílushoz kell fejleszteni, és tökéletes működésbe kezd.
De hogy ne csak a lélek kapjon újra levegőt, a dobogó szív is lázadásba kezdett, és akarva akaratlan össze vissza kezdett dobogni egészen váratlanul. Szívritmuszavar, vagy nem tudom mi, de ehhez sem ártana valami láthatatlan, és nem kardiológiai értelemben vett pacemaker.
Napok alatt bekattant, és valami gáz van vele, nem tudom a tavasz hatására, vagy egész egyszerűen, velem együtt változott azzá, amivé most alakulok.
Tök homályosan de fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel is, de szerencsére van elég teendő ahhoz, hogy félre tudjam rakni ezt az érzést , még akkor is amikor a sok idegszálon kijön a kisördög, és kivételesen faszságokat súg a fülembe. Hiába mondtam neki, hogy álljon le és húzzon vissza a pokolba, majd szóljon akkor, amikor a kocsmában azon filózok, hogy letoljak e egy újabb pohár rövidet. De nem hagy a marha..Vártam kicsit, hátha a jobb oldalamra száll egy kicsi angyal, és komoly vihart kavarva egymásnak esnek. De hiába. Lehet szegény a kukába került, és nem talál vissza. Pedig a rosszabbik énem , ami egyébként nem is olyan rossz, maximum örökké nemet mond a kötelező dolgokra, és amikről azt mondaná egy szentfazék, hogy ne, arra bólogat ezerrel. Nem tudom úgy érzem teljesen átvette az irányítást, és ebben a tekintetben egyelőre kevés vagyok ahhoz, hogy legyőzzem. Maximum annyit tudok tenni a kis ördöggel, hogy hessegetem, hessegetem, megpróbálok úgy tenni, mintha nem hallanám amit súg a fülembe..De bökdös a gyökér vasvillájával is folyamatosan, nehogy képes legyek arra, hogy ne figyeljek rá oda. Nincs para , mosolygok rajta én is, míg nem szakad bele a szívem, addig nem lesz gond. Én mindig igyekszem boldog lenni, elérni amit szeretnék, és segíteni azoknak akik megérdemlik, és magasra emelni azt, ami méltatlanul van alul.
Ilyen törött gondolatszilánkok vésik az agyamat, és szurkálják össze vissza, talán nem is volna szabad leírni ezeket a dolgokat, mert tök gáz, hogy elzenél itt közben egy-két dal, és éppen átfut egy kósza pillanat erejéig, hogy kielemezzem a mondanivalót, de nem tudok, mert totál blokkolva van az agyam.
A blokkolt agy, meg szívritmuszavarral, elég durva kis párosítás, csak legyen, aki bevállalja az újraélesztés részt.:) Mondhatnám tüske került az érzelmeimbe, vagy szöget ütött a fejemben a gondolat, mindkettő elég brutális munkában tompítja az érzékeket.
Nem baj, tavasz van, vagy lesz nemsokára, ráadásul egy hatalmas buli szaga terjeng a levegőben, amelyre nem is kell már sokat várni.
Átszellemülünk, és beintünk az égieknek, akik kitalálták az alvást, ugyanis péntek délutántól egészen vasárnap hajnalig megy a zúzda, és alakul át a munkahelyem punk klubbá. Aztán ha a vér alkohol szintem úgy dönt, hogy végre elnyomja a hülyeséget a fejemben, akkor talán még vasárnap sem jövök haza, hanem világgá megyek. Úgy érzem az őszinteség azon fokára jutottam el, ahol már én is csak azzal nyugtázom az általam leírtakat, hogy "juj". Vagy Istenem megint milyen hülye vagyok..Persze a fent lakó öregtől várhatom az útmutatást, meg a meg nem hallgatott imáimra kapott néma válaszok, amelyek minden bizonnyal megvoltak, csak én nem hallottam, mert túl halknak bizonyult.Bizony a " Csodatevő megint folyton lazsál" és nem érdeklik az én kis semmitmondó nyüstöléseim. Tuttira valami felhőcskére támaszkodva pöfékel, és rajtunk röhög ilyenkor..Ilyen az amikor nincs mobilkapcsolat, és csak találgatjuk, épp a saját kéréseimet hallgatja, vagy valami amerikai putriban osztogatja az észt, és a tehetségét mások segítségére pazarolja.
Pedig kiskoromban, hogy bebifláztatták velem az írásait, aztán végül szemen köp, nem fer tőle. Pedig a bibliában szereplő "szent emberekkel" tartotta a kapcsolatot, és segített nekik itt ott. Én megelégednék azzal, ha hébe hóba legalább utat mutatna, melyik irányba lesz a jobb, vagy ha már tényleg hülye kis kövekre van írva a sorsunk, akár bevezetőt tarthatna egy egy fejezetből, hogy mégis sejtsük lesz e a végén happy end, vagy a saját életem a legkeményebb thriller. Mert még ez is simán benne van a pakliban.
Azért őszintén remélem lesz még pár fasza pillanat , és talán lesz még néhány álom, amit sikerül elérni, és megélni. Ha mégsem ez van számomra megírva, akkor is azon fogok dolgozni, még ez ellen is lázadok, és bebizonyítom, hogy nem minden van úgy ahogy az öreg eltervezte, egy két helyen tutti áthúzom a számítását.
Ráadásul még ma elkezdem, és ma délután az éterben a zenei paletta velem együtt átalakul, és az őszinte, és igaz rock and roll veszi át a szerepet. Én pedig azon fogok dolgozni, hogy ezt az érzést, más is megélje, és ugyanolyan szeretettel viseltessen a műfajért, a punkért, és az abban zenélőkért, hogy minél többen legyünk.
Ugye milyen jó kis mese volt, mára itt a vége, de mielőtt elfutná véle, teljesen hangerő a lejátszókon, és:
Punk's not Dead
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)